A felperes évek óta állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában - változó munkarenddel -villanyszerelő munkakörben. Az alperes üzemeltetése, a szakipari karbantartási és felújítási tevékenység az úgynevezett bázis üzemrendszer keretében működött. Az alperes a felperest az I. üzemből a II. bázis üzembe helyezte át. A II. bázis üzem üzemvezetője ebben az időszakban T.M. volt. Az I. bázis üzem műszaki karbantartási tevékenységét a II. bázis üzem munkavállalói látták el. Az I. bázisüzemben a perbeli időben V.E. volt az üzemvezető. A felperes előrehozott öregségi nyugdíjban részesült. A felperes előbb a szakszervezeti bizottsághoz fordult. A szakszervezeti bizottságot arról tájékoztatta, hogy 2006. január 5., 9. és 18. napján V.E. művezetővel szakmai konfliktusa merült fel. A felperes állítása szerint minderre tekintettel 2006. január 26. napján T.M. közölte a felperessel, hogy többet nem kell munkába mennie. A felperes az iratban rögzítette azt is, hogy kb. 10 évvel ezelőtt is már konfliktusba keveredett V.E.-vel, s hogy megítélése szerint V.E. magatartásával a korábbi konfliktusért próbált visszavágni. 2006. február 1. napján T.M. a személyügyi osztály részére megküldött iratban kérte, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással szüntesse meg. Az alperes 2006. február 6. napján közölt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az alperes a rendes felmondást nem indokolta. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes rendeltetés ellenesen gyakorolta a munkaviszony megszüntetéséhez fűződő jogát. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás oka a V.E. művezető fennállt személyes nézeteltérés volt. Hivatkozott arra is a felperes, hogy munkaviszonya megszüntetését követően az alperes villanyszerelői állást hirdetett meg, így az alperesnek villanyszerelőre szüksége volt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a rendes felmondást indokolnia nem kellett, tekintettel arra, hogy a felperes nyugdíjas munkavállalónak minősül. (Mt. 89. § (6) bekezdés) Előadta továbbá, hogy rendeltetésszerűen gyakorolta a rendes felmondáshoz fűződő jogát. Vitatta, hogy annak hátterében bármilyen személyes konfliktus állt volna. A kereset nem volt alapos. Tekintettel arra, hogy az alperesnek indokolási kötelezettsége nem volt, e vonatkozásban az intézkedése megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. A bíróságnak ugyanakkor vizsgálnia kellett, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő indokolás nélküli rendes felmondás megfelelt-e a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének. Az Mt. 4. § (1) bekezdése alapján az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a perben a felperes kötelezettsége volt annak bizonyítása, hogy az alperes rendeltetés ellenesen gyakorolta a rendes felmondáshoz fűződő jogát. Ebben a körben a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a rendes felmondást az alperes a V.E. fennállt személyes konfliktus megtorlásaként alkalmazta. Ez a felperest terhelő bizonyítás nem vezetett eredményre. A perben kihallgatott tanúk egybehangzóan cáfolták azt a felperesi állítást, hogy a rendes felmondás alapjául a fennállt konfliktus szolgált. A konfliktusban a felperes által állítottan érintett V.E. vitatta, hogy a felperessel konfliktusa keletkezett. A konfliktusra vonatkozó felperesi állítást T.M. sem támasztotta alá. Ugyanakkor a rendes felmondást kezdeményező T.M. tanúkénti kihallgatása során elmondta, hogy a rendes felmondást azért kezdeményezte, mert a felperes munkájával kapcsolatban szakmai kifogás merült fel. Ezzel egybehangzó nyilatkozott tett V.E. is, aki maga is azt állította, hogy szakmai jellegű nézeteltérése volt a felperessel. Azt azonban vitatta, hogy akár e szakmai nézeteltérésekre tekintettel a munkaviszony megszüntetését kérte volna T.M. A szakmai kifogásokra külön bizonyítást nem kellett lefolytatni, tekintettel arra, hogy a perben -figyelemmel az Mt. 89. § (6) bekezdésében foglaltakra -az alperesnek a rendes felmondásban indokolási kötelezettsége nem volt, így nem az alperesnek kellett a rendes felmondás indokát bizonyítania, hanem a felperesnek azt, hogy a rendes felmondásra az általa állított olyan indokból került sor, mely a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. Mindezt figyelembe véve annak nem volt jelentősége, hogy az alperesnek volt e a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően villanyszerelő munkaerőre szüksége. Ennek vizsgálatára akkor kerülhetett volna sor, ha az alperes esetlegesen a felperes munkaviszonyát azzal az indokkal szüntette volna meg, hogy a továbbiakban villanyszerelő munkaerőre nincs szüksége. A felperes által becsatolt, a szakszervezeti bizottsághoz írt levelet a bíróság a fél előadásaként értékelhette csak, hiszen a levelet a felperes írta a szakszervezeti bizottság részére. Minderre tekintettel a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem volt megállapítható, hogy a munkáltató a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközően szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért a bíróság a kerestet - mint alaptalant- elutasította. Az ítélet jogerőre emelkedett.

A felek megállapodásainak értelmezése

A felek megállapodásait, nem kizárólag azok elnevezése, hanem a ténylegesen létrehozott helyzet, az eset összes körülménye és a felek feltehető szándékának gondos mérlegelése alapján kell minősíteni.

A munkaviszony kizárólag az Mt. 87. §-ban írtak szerint szüntethető meg. Az ettől eltérő megszüntetési mód (munkáltatói igazolás kiadása írásbeli megszüntető intézkedés nélkül) jogellenes.

A felperes 2006. szeptember 1. napjától állt az alperes alkalmazásában határozatlan időtartamú munkaszerződéssel adásszerkesztő-hírszerkesztő munkakörben. Ennek alapján a felperes feladatába tartozott a főszerkesztővel egyeztetve az alperes reggeli műsorának szerkesztése, a műsor műsorvezetőinek, riportereinek irányítása, továbbá a műsorban elhangzott hanganyagokból a rádió számára hírek szerkesztése. A felek 2007. június 1. napján határozott idejű munkaszerződést írtak alá, amely szerint az alperes 2007. június 1. napjától a felperest 2007. december 31-ig tartó határozott időtartamra alkalmazza szerkesztő munkakörben. A szerkesztő munkakörbe tartozó feladata szerint a felperes az alperesi rádió számára műsorokat szerkeszt, riportokat készít. A határozott idejű munkaszerződésben a felek rögzítették, hogy a felperes foglalkoztatása az OFA civil szervezetek foglalkoztatási kapacitásának pályázati támogatása alapján történik. Az alperes 2008. február 20. napján a felperes részére megkísérelte kiadni a munkáltatói igazolásokat, továbbá kiadta részére a tb. kiskönyvet. 2008. március 1. napján az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A rendes felmondás indokolása azt tartalmazza, hogy a felperes magatartása alkalmatlan a közösségben történő munkavégzésre, összeférhetetlen, veszekedő, a kollégákkal és a vezetőséggel szemben alpári módon viselkedett, közvetlen felettesét, az adásszerkesztőt egy alkalommal fizikai bántalmazással is fenyegette. A vezetőséggel szemben nem lojális annak rossz hírét kelti. A rendes felmondás mindezen túl azt is tartalmazza, hogy az alperes 2008. februártól műsor struktúra váltás miatt nem foglalkoztat riportereket, ezért sem tudja foglalkoztatni a felperest. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes jogellenesen, az Mt. 87. §-ba ütközően szüntette meg a munkaviszonyát írásbeli intézkedés mellőzésével. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Vitatta, hogy 2008. január 28-án a felperessel szóbeli megszüntetést közölt. Arra hivatkozott, hogy a felperes határozott idejű munkaviszonyban állt az alperes alkalmazásában, mely 2007. december 31-én a határozott idő lejártával megszűnt. Azt nem vitatta, hogy a munkaviszony megszűnésére tekintettel a felperes részére kiadta a tb. kiskönyvet. A bíróság a becsatolt okiratok, valamint a felek előadása alapján azt állapította meg, hogy a felek 2007. június 1. napjától a korábbi határozatlan időtartamra szóló munkaszerződést annak időtartama, valamint a munkabérre vonatkozó rendelkezés, továbbá részben a munkakör tekintetében módosították.

Önmagában az, hogy a felek kifejezetten nem rögzítették 2007. június 1. napján, hogy az új szerződés a korábbi módosítása, nem jelenti, hogy a felek szándéka párhuzamos munkaviszonyok létesítésére irányult volna. A becsatolt szerződésekből, valamint a felek által előadottakból is az volt megállapítható, hogy a felperes adásszerkesztő-hírszerkesztő, valamint szerkesztő munkaköre között lényegi eltérés nem volt. Ugyanazon munkakörre pedig egy időben határozatlan és határozott idejű munkaszerződés nem lehet érvényben.

Azt, hogy a 2007. június 1. napján kötött szerződés a korábbi szerződést módosította, az is alátámasztotta, hogy a felperes a határozott idejű szerződés megkötését követően - bár gyakran késedelmesen - de kizárólag a határozott idejű munkaszerződésben rögzített összegű munkabért kapta, méghozzá a határozott idejű szerződésben is rögzítettek szerint az OFA pályázat terhére. Ennek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a 2006. szeptember 1. napján létesített határozatlan időtartamú munkaszerződést a felek 2007. június 1. napján létesített határozott időtartamú munkaszerződéssel módosították.

Az alperes nem vitatta, hogy a felperes 2008. január 1. napját követően tovább dolgozott, melyre tekintettel a felperes határozott idejűre módosított szerződése az Mt. 79.§ (6) bekezdés alapján 2008. január 1. napját követően határozatlan idejűvé alakult. Minderre tekintettel nem helytálló az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperes munkaviszonya 2007. december 31-én a határozott idő lejártával szűnt meg. A határozatlan időtartamú munkaviszonyt a munkáltató az idézett Mt. 87. §-ban foglalt módokon szüntetheti meg jogszerűen.

A tényállás alapján az megállapítható volt, hogy az alperes 2008. február 20. napján az Mt.87. §-ba ütközően szüntette meg a felperes munkaviszonyát azzal, hogy részére a tb. kiskönyvet kiadta. Az alperes ügyvezetője a tárgyaláson kérdésre úgy nyilatkozott, hogy a tb. kiskönyv kiadására azért került sor, mert ha a munkaviszony megszűnik, köteles a munkáltató azt kiadni. Mindebből megállapítható volt az alperes munkaviszony megszüntetési szándéka, melyet a fentiek szerint az alperes sem vitatott. Az alperes ugyanakkor a felperessel Mt. 87. § szerinti intézkedést nem közölt. Mindezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azzal, hogy a munkaviszonyt megszüntető szándéka szerint a tb kiskönyvet kiadta a felperesnek, azonban írásba foglalt, az Mt. 87. §-ba írt intézkedést nem közölt. Megjegyzi a bíróság, hogy abban az esetben is jogellenes lenne a megszüntetés, amennyiben a felek 2007. június 1. napján nem módosították volna a korábbi szerződést, hanem párhuzamos szerződéseket hoznak létre. Ez esetben a tb. kiskönyv kiadásának időpontjában két határozatlan időtartamú szerződés lett volna érvényben (a meg nem szüntetett 2006. szeptember 1. napján létrejött, valamint a 2008. január 1. napján határozatlan idejűvé alakult), melyeket az alperes a fentiek szerint szintén csak az Mt. 87. §-ban írt módon szüntethetett volna meg.

Dr. Simon Éva