Munkajogi jogutódlásnak minősül a jogelőd szervezet egy-egy
csoportjának (pl. könyvelési részlegének) megállapodáson alapuló
átadás-átvétele is.
A felperes írásban megkereste az alperest a részére meg nem fizetett betegszabadságról, illetve a ki nem adott szabadságokról érdeklődve. Az alperes táviratban közölte a felperessel, hogy személyesen, vagy telefonon az irodában jelentkezzék. A felperes ezt követően megjelent alperesnél, ahol az ügyvezető igazgató arról tájékoztatta, hogy a kft felszámolás alá került, így a felszámolóval kell a kapcsolatot felvennie. A felperes 2004. októberében ismételten kérte írásban az alperest, hogy intézkedjen a GYES alatt ki nem adott szabadságról, valamint a foglalkoztatása tekintetében, lássa el munkával. Az alperes a felperest nem foglalkoztatta, részére munkabért nem fizetett.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az időközben jogutódként belépett alperest kötelezze távolléti díj, illetve elmaradt munkabér megfizetésére. Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a jogelőd kft. jogutódja, azonban nem kapta meg a részére a GYES időszak alatt felhalmozott szabadságot, illetve őt nem foglalkoztatták. Erre tekintettel állította, hogy a GYES lejártát követően szabadságát töltötte, melyre távolléti díj jár, ezt követően pedig a fennálló munkaviszony alapján - figyelemmel arra, hogy azt az alperes nem szüntette meg, foglalkoztatási kötelezettségének sem tett eleget,- elmaradt munkabér jár.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az alperessel nem állt munkaviszonyban, a felperes munkáltatója a jogutód kft. volt, amely gazdasági társaságnak az alperes sem cégjogi, sem munkajogi vonatkozásban nem jogutódja. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a felperessel munkaszerződést nem kötött.
A keresetet a bíróság megalapozottnak találta.
A perben a felperes feladata volt annak bizonyítása, hogy az alperes a jogelőd kft. munkajogi jogutódja, továbbá, hogy az alperesnél munkavégzés céljából megjelent. A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tényként állapította meg, hogy az alperes a korábban a felperest foglalkoztató kft munkajogi jogutódja, tekintettel arra, hogy az alperes és a jogelőd kft. ügyvezető igazgatók megállapodása alapján a kft. nem anyagi erőforrású elkülönített csoportját (a könyvelési tevékenységet) az utód a további működtetés céljából átvette.
Azt, hogy a két gazdasági társaság között megállapodás jött létre, a két gazdasági társaság akkori ügyvezető igazgatói egybehangzóan állították. Azt pedig, hogy a megállapodás lényege a könyvelési tevékenység tovább folytatása volt, alátámasztotta, hogy a jogutód kft., a megállapodást követően könyvelési tevékenységet nem folytatott, a korábbi megbízói részére a jogutód alperes folytatta a könyvelési tevékenységet, éspedig a korábbi kft alkalmazásában álló könyvelők által. Mindezen túl az alperes maga is azt állította, hogy a jogelőd kft-nél nem maradt könyvelő, amelyből az következik, hogy a könyvelési tevékenységet a kft megszüntette. A tanúk azt is elmondták, hogy az alperes az előző kft. könyvelőit tovább foglalkoztatta.
Ugyanakkor önmagában az, hogy egyes munkavállalók munkaviszonya megszűnt, nem cáfolja azt, hogy a munkajogi jogutódlás bekövetkezett. A jogutódlás körében annak volt jelentősége, hogy az alperes a könyvelési tevékenységet átvette. A munkavállalók tovább foglalkoztatása a munkajogi jogutódlás megvalósulásának nem feltétele, hanem következménye. Önmagában a tevékenység megállapodáson alapuló átvétele létrehozza a munkajogi jogutódlást, melyből következően a jogutódnak a jogelőd átvett tevékenysége körében foglalkoztatott munkavállalóit foglalkoztatnia kell. Ugyanakkor az alperes is állított ki okiratokat, melyben maga tüntette fel a felperest alkalmazásában álló munkavállalóként.
Az alperes e körben arra hivatkozott, hogy erre az ügyvezető tudta nélkül azért kerülhetett sor, mert az adminisztrációt végző munkavállaló a célból, hogy a felperes GYES-ben részesülhessen, őt "átjelentette" az alpereshez. Az alperes azonban nem kizárólag a NYENYI adatlapot adta ki ennek megfelelő tartalommal, hanem munkáltatói igazolást a jövedelemadó bevallásáról is, továbbá az alperes az alperesi bélyegzővel ellátott iratban a felperes részére fizetés nélküli szabadságot engedélyezett.
Annak nem volt jelentősége, hogy az alperes a felperessel nem kötött munkaszerződést, hiszen a munkaviszonyt a fentiek szerint megállapított munkajogi jogutódlás folyamatossá tette, így új munkaszerződés kötésére nem is volt szükség. A munkajogi jogutódlásnak éppen az a lényege, hogy az által a munkavállaló és a munkáltató között a korábbi munkaviszony külön szerződés kötés nélkül, folyamatosan fennmarad.
Annak sem volt jelentősége továbbá, hogy a feleknek szándékában állt e munkaviszonyt megszüntetni. Sem az alperes, sem pedig az előző kft nem szüntette meg a munkaviszonyt, így az a jogutódláskor fennállt, erre tekintettel az az alperesnél folyamatos volt. Következésképpen az alperes a felperest a GYES, illetve a fizetési szabadság lejártát követően foglalkoztatni volt köteles az Mt. 85/A § (2) bekezdés, valamint az Mt.102.§ alapján. Tényként volt megállapítható, az is hogy a felperes felkereste az alperest a munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdések rendezése végett. A felperes csatolta azt a feladóvevényt, mely szerint az alperest írásban kereste meg, valamint azt a táviratot, melyben kérték a felperest, hogy az irodában személyesen, vagy telefonon jelentkezzen.
Mindez alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a GYES lejártát követően a munka felvétele céljából az alperesnél megjelent, az alperes azonban a felperest nem foglalkoztatta. Az alperes, mint munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget, így a felperes az alperesnek felróható okból nem végzett munkát, melyre tekintettel részére ez időre munkabér jár.
A Munka Törvénykönyve 85/A. § (1)bekezdése szerint a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak (a továbbiakban: jogutódlás) minősül a jogszabályon alapuló jogutódlás, valamint a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai elkülönített, szervezett csoportjának (például gazdasági egység, üzem, üzlet, telephely, munkahely, illetve ezek része) a további működtetés, illetve az újbóli beindítás céljából, e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy számára történő, megállapodáson alapuló átadása és átvétele, így különösen adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén.
Jogutódlás esetén az annak időpontjában fennálló munkaviszonyból származó, továbbá amennyiben a jogutódlással a jogelőd megszűnik, a már megszűnt munkaviszonyból származó jogok és kötelességek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át. A jogelőd munkáltató a munkavállalóval szemben, a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért - az igénynek a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése esetén - a jogutód munkáltatóval egyetemlegesen felelős.
Simon Éva
A bíróságnak a munkaviszony más jogviszonyoktól való elhatárolásakor
figyelemmel kell lennie a felek szándékára, a szerződés megkötését megelőzően
folytatott tárgyalásaira, valamint a jogviszony tényleges tartalmára
is.
A felperes rokkant nyugdíjasként végzett munkát az alperesnél szociális munkás munkakörben. A munkavégzés feltételeit felvételekor a felperes az intézményvezetővel egyeztette.
A megbeszélést követően az intézményvezető a munkaügyi előadót arról értesítette, hogy az alperes a felperest megbízási szerződéssel foglalkoztatja nettó 70 000 Ft díjazással. Erre tekintettel annak írásba foglalására kérte a munkaügyi osztályt.
A létrehozott megállapodás "megbízásos szerződés" címet viselte, mely szerint az alperes, mint "megbízó" a felperest, mint "megbízottat" szociális munkás feladatokkal bízza meg határozott időre. A felek egyúttal a megbízási díjról is megállapodtak, melyről a felperes, mint "munkavállaló" úgy nyilatkozott a szerződés szerint, hogy abból 30 % adóelőleg levonását kéri. A megállapodás arról is rendelkezett, hogy a "megbízott" köteles a "megbízó" részére a magánnyugdíjpénztár belépési nyilatkozat fénymásolatát átadni, amennyiben pedig ezt elmulasztja, az ezzel kapcsolatos kár a "munkavállalót" terheli. Az alperes részéről a szerződést az alperes vezetője, annak átolvasását követően "munkáltatóként", a felperes "munkavállalóként" írta alá.
A felperes a határozott idő lejártát követően változatlan feltételekkel dolgozott tovább az alperesnél. A felek a szerződés lejártát követően, azonos szövegezéssel újabb szerződést kötöttek, melyben úgy rendelkeztek, hogy a megbízás határozatlan időre szól, melyet a felek indoklás nélkül bármikor felbonthatnak.
A felperes a megállapodásnak megfelelően az alperesnél végezte a munkát. Munkabeosztása hétköznap 16.00 órától reggel 8.00 óráig, míg hétvégén szombat reggel 8.00 órától hétfő reggel 8.00 óráig tartott. A felperes munkaidő beosztását az intézményvezető készítette el, a felperesnek ennek megfelelően a beosztásban meghatározott időpontban kellett a munkavégzésre megjelennie, s ott a beosztás szerinti időpontig munkát végeznie. A felperest utasításokkal szintén az intézményvezető látta el. A felperesnek az ún. munkanaplóban kellett a munkavégzéséről beszámolni.
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felperes határozott, majd határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperesnél. A felek között létrejött munkaviszonyra tekintettel munkaviszonyból származó igényeket érvényesített
Az alperes azt állította, hogy a felperest munkaviszonyból származó igény nem illetheti meg, mivel a felek között megbízási szerződés jött létre, melyet alátámaszt a felek arra irányuló egyező szándéka, a szerződést megelőző tárgyalásai, valamint annak tartalma is egyben. Állította, hogy éppen a felperes érdekét szolgálta a megbízási szerződés, tekintettel arra, hogy rokkantnyugdíjasként teljes munkaidőben munkát nem vállalhatott. Erre tekintettel az eljárás megszüntetését kérte hatáskör hiányában.
Az Mt 75/A. § (1)bekezdése szerint a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.
A (2) bekezdés alapján a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.
A bíróságnak annak eldöntésekor, hogy a felek között milyen jogviszony jött létre elsődlegesen a jogviszony tényleges tartalmát kell vizsgálnia.
A felperes tényleges munkavégzésének körülményeire az volt megállapítható, hogy a felperes az alperes érdekkörében, annak irányítása alatt végezte a munkát az alperes által működtetett intézményben. A felperes a felettese által, előre meghatározott munkarendben dolgozott, melytől nem térhetett el. A felperesnek az alperes által előírt helyen és időben kellett, munkára képes állapotban megjelenni, s a felettes által meghatározott ideig személyesen munkát végezni. A felperes betegsége esetén a helyettesítést az alperes oldotta meg, a felperes nem volt jogosult helyettest igénybe venni. A felperes továbbá rendszeresen és folyamatosan végezte a munkát felettese utasítása alapján.
Minderre tekintettel azt állapította meg a bíróság a felperes foglalkoztatásának tényleges tartalma alapján, hogy a felek között munkaviszony állt fenn. Nem mond ellent ennek az sem, hogy az intézményvezető nem napi rendszerességgel, az egyes felmerülő problémák konkrét megoldásának mikéntjére adott utasítást a felperesnek, hiszen a munkaviszony nem az önállóság teljes hiányát jelenti.
Kétségtelen, hogy a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásai tekintetében a bíróságnak az egymással ellentétes felperesi, valamint alperesi állítás állt a rendelkezésére. Erre tekintettel a szerződést megelőző tárgyaláson elhangzottak vonatkozásában tényként csak az volt megállapítható, amit a felek egyezően adtak elő, nevezetesen, hogy abban állapodtak meg, hogy a felperes 70 000 Ft-os díjazás ellenében munkát fog végezni az alperesnek.
A szerződés ismertetett tényleges tartalma, valamint a szerződést megelőző tárgyalásokra vonatkozó bizonyítékok hiánya mellett, úgy ítélte meg a bíróság, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes rokkantsági nyugdíj mellett teljes munkaidős állást nem tölthet be, nem elegendő annak, a bizonyítottság fokát elérő megállapításához, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre.