A felperes határozatlan időtartamú munkaszerződéssel asszisztens munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperes munkaideje hétfő és szerdai napokon 12,00 - 20,00 óráig, kedd, csütörtök és pénteken 7,00 - 15,00 óráig tartott. A felperes munkaidejében 4 órát a rendelőben, 4 órát pedig területen volt köteles tölteni. Az alperes működésének helyszínéül szolgáló rendelőintézetben működő 6 felnőtt háziorvosi praxis gyakorlata alapján minden pénteken más-más praxis látta el a 3-3 körzetet. Azon péntekeken, amelyeken az alperes betegeket nem fogadott a felperesnek munkavégzési kötelezettsége nem volt, azonban e napokra a munkabérét megkapta. 2006. augusztus 26. napján az alperes orvosi számítógépes programját fejlesztő társaság a 2006. szeptembertől alkalmazandó tételes betegforgalmi jelentés elkészítéséhez szükséges tevékenységről tartott oktatást, melyen a felperes nem vett részt. A felperes 2006. augusztus 21-24-ig valamint 2006. augusztus 28. - 2006. szeptember 1. napjáig szabadságát töltötte. A felperes szabadsága lejártát követően 2006. szeptember 4. napján állt munkába. Az alperes ügyvezetője 2006. szeptember 5. napján 14,00 óra utáni időben arra utasította a felperest, hogy a másnap meglátogatandó 6-7 beteg receptjét a számítógépből nyomtassa ki. A felperes e felszólításnak nem tett eleget és a munkahelyéről eltávozott. 2006. szeptember 3. napján az egyik nővér alperes ügyvezetőjének arról panaszkodott, hogy a felperes türelmetlen, nyers és goromba módon beszél a betegekkel. 2006. szeptember 6. napján az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás az alábbiakat tartalmazta: "a) A munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és ismételten felszólítás ellenére jelentős mértékben megszegte. (08. 26-i kötelező - a szeptembertől alkalmazandó tételes beteg forgalmi jelentés elkészítéséhez szükséges napi tevékenységeket megtanító - továbbképzést megtagadta, mellyel nagy fokban hátráltatja a napi munkavégzést. 09. 05-én konkrét feladat elvégzését munkaidőben szintén megtagadta. b) Olyan magatartást tanúsít (körzeti ápolóhoz nem illő viselkedés a betegekkel, a rendelésen való aktív részvétel hiánya többszöri felszólítás ellenére, a munkaidő rendszeres szabotálása, reggeli rendelése, csúszás a késői vérvételek miatt, háznál való vérvétel rendelési időn kívüli megvalósításának tagadása, a délutáni rendelések előtti adminisztrációs munka elvégzése, a rendelés alatt, a betegek irányításának hiánya felszólítás ellenére (- majd bejön -). Csípős megjegyzései a betegek jelenlététében az orvosi tekintély aláásását eredményezik és a rendelői hangulatot rombolják. A körzeti nővéri munkához, és a feletteséhez való viszonya a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi."

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes, kérte a jogellenesség anyagi jogkövetkezményeinek alkalmazását.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A kereset nem volt alapos az alábbiak szerint.

A bíróságnak elsődlegesen a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő megtartását vizsgálta. Azon indokok tekintetében, ahol az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az okról a törvényi határidőn belül szerzett tudomást, a bíróság bizonyítást nem folytathatott le. Minderre tekintettel a bíróság érdemben az alábbi kötelezettségszegéseket, illetőleg magatartásokat vizsgálta:

a) Az augusztus 26-i oktatás

b) Szeptember 4-i munkakezdés

c) Szeptember 5-i utasítás megtagadása

d)A betegekkel való bánásmód

A perben az alperes kötelezettsége volt annak bizonyítása, hogy a rendkívüli felmondás indoka valós és okszerű, azzal a felperes minősített kötelezettségszegést követett el, illetve olyan magatartást tanúsított, mely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Ad a) A bizonyítási eljárásban

az alperes arra hivatkozott, hogy a felperest szóban utasította az augusztus 26-i továbbképzésen való részvételre. A két személyes praxisban nem volt bevett gyakorlat az írásbeliség. A felperes tagadta, hogy ilyen utasítást kapott volna. Arra is hivatkozott, hogy ez időben szabadságát töltötte. Az alperes kötelezettsége volt annak bizonyítása, hogy a felperes távol maradt az augusztus 26-i oktatásról. Ezt az alperes nem bizonyította, melyet a bíróságnak az alperes terhére kellett értékelnie. Önmagában az, hogy az alperes ügyvezetője az oktatást szervező társaságnak a felperest is résztvevőként jelentette, nem bizonyítja, hogy a felperest a részvételre utasította. Minderre tekintettel a továbbképzésről való távolmaradás tekintetében nem volt megállapítható, hogy a felperes kötelezettségét megszegte.

Ad b)

A szeptember 4-i munkakezdés időpontját tekintve szintén az alperesnek kellett bizonyítania, hogy felperes a munkakezdés időpontját meghaladóan, késedelmesen vette fel a munkát. Az alperes ezt szintén nem bizonyította, így kötelezettségszegés e tekintetben sem volt megállapítható. Az alperes saját nyilatkozata szerint a jelenléti ívek nem a tényleges állapotot tükrözték, a kihallgatott tanú pedig nem erősítette meg az alperesi állítást.

Ad c) A felperes betegekkel szembeni magatartása kérdésében a meghallgatott

tanú az alperessel egyezően azt nyilatkozta, hogy a felperes gyakorta arrogánsan, fölényesen viselkedett a betegekkel, "őrmester módjára" beszélt hozzájuk. A tanú megerősítette, hogy minderről az alperes ügyvezetőjének a 2006. szeptember 3-i találkozás alkalmával tett említést. A bíróság úgy ítélte meg, hogy önmagában e tanú vallomása nem elegendő az alperesi állítás megnyugtató alátámasztására.

Ad d) A szeptember 5-i utasítás megtagadásával kapcsolatban

felperes nem vitatta, hogy az alperes ügyvezetőjének felszólítására a 6- 7 db receptet nem nyomtatta ki, ezért ezen indok valóságának további bizonyítására nem volt szükség. Az is megállapítható volt, hogy ilyen valós indok mellett okszerűen szüntethető meg a munkaviszony. Minderre tekintettel a bíróságnak a továbbiakban e magatartás súlyát kellett mérlegelnie, azt kellett vizsgálnia, hogy ezzel a felperes minősített kötelezettségszegést követett e el. A munkavállalónak a munkaviszonyból származó elsődleges, fő kötelezettsége, hogy a munkaidőben munkavégzésre rendelkezésre álljon, s a munkáltató utasítása szerint végezze a munkakörébe tartozó feladatokat. A felperes hivatkozott arra, hogy a receptek nyomtatása nem tartozik munkaköri feladatai közé, tekintettel arra, hogy azt a munkaköri leírás, illetőleg az ápolási tevékenységről szóló melléklet nem tartalmazza. A felperes e hivatkozása alaptalan.

A munkaköri leírásnak értelemszerűen nem kell minden egyes, akár technikai jellegű (rész)feladatot tartalmaznia, tételes felsorolást adnia.

Ilyen munkaköri leírás elképzelhetetlen, az egyes, mindennapi munkavégzés közben felmerülő konkrét feladatok körének tágassága miatt. A munkakör általános megfogalmazásban a feladatok jellegére utal, melyet a felettes utasítása konkretizál, az azonos jellegű, egy munkakörbe tartozó feladatok közül. A felperes munkaköréből adódóan egyértelmű, hogy a receptek nyomtatása az asszisztens feladata. A felperes következetesen hivatkozott arra, hogy a recept írása a háziorvos feladata.

Hangsúlyozza a bíróság, hogy az alperes a felperesnek nem a recept írás elmulasztását rótta fel, hanem annak a számítógépből történő kinyomtatásának elmaradását. Az pedig nem kétséges, hogy a háziorvos mellett asszisztens munkakörben foglalkoztatott munkavállaló a receptek kinyomtatásának megtagadása körében nem hivatkozhat arra, hogy az feladatkörébe nem tartozott. A felperes arra is hivatkozott, hogy az alperesi ügyvezető által nyomtatni rendelt receptek nem tartalmazták a BNO kódot. E védekezést a bíróság az alábbiak szerint nem fogadta el. A munkavállalónak a felettese utasításának felülbírálására kizárólag az Mt. 104. § (2) bekezdésében foglalt feltételek esetén van lehetősége.

Olyan jogszabályi rendelkezés azonban, amely a BNO kód nélküli recept nyomtatását megtiltaná, nincs. Az, hogy a receptet az OEP illetőleg a gyógyszertár BNO kód nélkül elfogadja-e, kívül esik e tény értékelésén, figyelemmel arra, hogy a BNO kód utólagos feltüntetésére is lehetőség van. A BNO kódot nem tartalmazó receptre a kódot a háziorvos kézírással felvezetheti, s azt bélyegzőjével hitelesítheti. Ugyanakkor a bíróság a Pp. 206. § -ban foglaltak alapján figyelembe vette azt is, hogy a felperes keresetlevelében, majd személyes meghallgatása során sem hivatkozott a kód hiányára, majd ezen indokkal kapcsolatos nyilatkozatai is ellentmondásosak voltak. A felperes végül azt a nyilatkozatát tartotta fenn, miszerint nem volt arról tudomása, hogy technikai akadálya a recept nyomtatásának BNO kód hiányában volt e, ő ettől függetlenül nem teljesítette e feladatot. Minderre tekintettel azt állapította meg a bíróság, hogy a felperes jogszerűen nem tagadhatta meg a receptek kinyomtatását.

A bíróságnak az Mt.96.§-ban foglalt feltételek fennállta körében vizsgálnia kellett, hogy e kötelezettségszegés lényegesnek minősült e. A bíróság nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy az asszisztensnek értelemszerűen vannak a recept nyomtatásánál lényegesebb feladatai is. A bíróság álláspontja szerint az, hogy a munkavállaló a munkáltató által rá kiosztott feladat elvégzését megtagadja, önmagában lényeges kötelezettségszegés, függetlenül attól, hogy a kiadott feladatnak más feladatokhoz képest mi a jelentősége.

Az nem volt vitatott, hogy a felperes e kötelezettségét szándékosan szegte meg, tekintettel pedig arra, hogy a feladat elvégzését megtagadta, majd azt utóbb sem végezte el, az utasításnak megfelelő munkavégzésre vonatkozó kötelezettségét jelentős mértékben szegte meg. A bíróság azt is megállapította, hogy minderre a felperes munkaidejében került sor. A felperes elsőként úgy nyilatkozott, hogy 14,00 óra után körüli időben kapta a feladatot az alperes ügyvezetőjétől. Utóbb e nyilatkozatát úgy pontosította, hogy 15,00 óra körül kapta ezt az utasítást. A bíróság úgy ítélte meg, hogy életszerűtlen, hogy a 15,00 óra körül kapott utasítást a felperes 14,00 óra utáni időben kapott utasításként nevezze meg.

Erre tekintettel a bíróság a felperes első nyilatkozatát alapul véve azt állapította meg, hogy az alperes ügyvezetője legkésőbb 14,30 körül adta a felperesnek e feladatot. A 6-7 darab recept nyomtatása pedig nem vehetett annyi időt igénybe, hogy az a felperes munkaidején túl nyúljon, figyelembe véve azt is, hogy a felperes nem vitatta, hogy ezen túlmenően mindössze két beteghez kellett recepteket eljuttatnia. A bíróság az eset összes körülményének és a kötelezettség súlyának mérlegelése körében nyomatékkal értékelte azt is, hogy a felperes mindössze 9 hónapja állt az alperes alkalmazásában, s az adminisztrációval kapcsolatos kötelezettségét olyan időszakban szegte meg, amikor a háziorvosi adminisztráció új szabályai magára a háziorvosra a gyógyítási tevékenység mellett többlet terheket róttak.

Az ilyen körülmények között önmagában az a magatartás, hogy az igen rövid ideje munkaviszonyban álló munkavállaló a felettese utasítására, munkaidőben megfelelő indok nélkül nem tesz eleget a munkaköri kötelezettségének, megalapozza az azonnali hatályú felmondást.

Az Mt. 104. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. A (2) bekezdés alapján nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik.

A felperes Autó CAD-es tervező rajzoló munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperes feladatába elsődlegesen a CAD programban tervrajzok elkészítése valamint a műszaki újdonságok követése, kezelése, iktatása, a műszaki vezető teendőiben történő segítség, minőségügyi előírások figyelembevétele, valamint a rábízott munkaköri feladatok elvégzése tartozott. Az alperesnél a tervek tárolására vonatkozó szabályzat nem volt érvényben. A munkafolyamat során a felperes a folyamatban lévő terveket ún. DWG formátumba mentette el, majd titkosította. A dokumentumokhoz minden munkavállalónak hozzáférése volt, azonban e formátumba mentett dokumentumokon módosítást eszközölni nem lehetett, ezek már nem szerkeszthető, nyomtatható verziót tartalmaztak. A titkosított dokumentumokat felperes olyan kóddal látta el, melynek ismeretében azokhoz hozzáférése kizárólag neki volt. Az alperes a felperest arra szólította fel, hogy a megrajzolt összes terv DWG fájlba elmentett verzióit a titkosítás alól szabadítsa fel úgy, hogy ahhoz az alperes dolgozói hozzáférhessenek, azon módosítást eszközölhessenek. A felperes a titkosítás feloldását megtagadta. Minderre tekintettel az alperes 2006. november 29. napján rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. A rendkívüli felmondás azt tartalmazta, hogy a felperes többszöri nyomatékos és írásos felszólítás ellenére a megadott határidőig nem tett eleget a munkaköri leírásban szereplő feladatának, mellyel súlyosan megkárosította az alperest.

A felperes keresetében a megszüntető intézkedés jogellenességének megállapítását kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint az alperesi intézkedés elkésett, továbbá arra is hivatkozott, hogy az abban szereplő indok nem felel meg a világos indokolás követelményének, továbbá arra is utalt, hogy az indok nem valós és okszerű, azzal a felperes minősített kötelezettség szegést nem követett el.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az intézkedés mind a formai, mind a tartalmi követelményeknek megfelel.

A kereset nem alapos az alábbiak szerint.

A rendkívüli felmondás indoka az volt, hogy a felperes határidőre, felszólítás ellenére nem oldotta fel a titkosítást. A felszólításban megjelölt határidő 2006. november 28. napján járt le, erre tekintettel a 15 napos rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő ezen a napon kezdődött, ehhez képest a 2006. november 29-i rendkívüli felmondás nem elkésett. A határidő megtartottsága szempontjából annak volt jelentősége, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló mikor szerzett tudomást arról, hogy a felperes a terveket a felszólítás ellenére a titkosítás alól nem oldotta fel.

A 2006. november 29-én kelt rendkívüli felmondásban az alperes korábban, 2006. november 27-én a felperes részére átadott felszólításra utalt. Az alperes a felperes részére egyéb írásbeli felszólítást nem adott át. Erre tekintettel a rendkívüli felmondás szövegezéséből az időrendiséget is figyelembe véve a munkavállaló számára egyértelműen, világosan kitűnt a rendkívüli felmondás oka. Erre a felperes az első tárgyaláson ezzel egyező nyilatkozatot tett, melyet csak utóbb módosított. Minderre tekintettel a bíróság azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmondás megfelel a világos indokolás követelményének.

A felperes nem vitatta, hogy a DWG formátumba mentett fájlokat titkosította, s hogy azt felszólítás ellenére a titkosítás alól nem oldotta fel. Minderre tekintettel ezen indok valóságának további vizsgálatára nem volt szükség. Ezt követően a bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy a felperes azon magatartása, mely szerint a folyamatban lévő, általa rajzolt terveket a titkosítás alól nem oldotta fel, minősített kötelezettség szegést valósít e meg.

A bíróság elsődlegesen azt állapította meg, hogy a felperes által elkészített tervrajzok az 1995. évi XXXIII. törvényben foglaltakra tekintettel nem minősülnek oltalom alatt álló találmánynak. Ettől eltérő állítását a felperes nem bizonyította. A felperes az alperes által becsatolt terveken szerkesztőként volt feltüntetve, így e tervek nem minősülnek a felperes szellemi termékének, ezzel ellentétes terveket a felperes nem csatolt. Ezt figyelembe véve a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes azzal a magatartással, hogy- az alperes partnerei által adott megbízás alapján, az alperes által készített, folyamatban lévő- terveket titkosította, azokat oly módon kódolta, hogy az az alperes részére nem volt hozzáférhető,majd azt felszólítás ellenére a titkosítás alól nem oldotta fel, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szegte meg jelentős mértékben. A felperes e magatartásával jelentős mértékben megszegte együttműködési kötelezettségét is, továbbá megakadályozta, hogy az alperes a megbízottjai utasításának megfelelően járjon el. A felperes maga sem vitatta, hogy E.Gy.-vel a munkát együtt végezték, s hogy ő volt, aki a munkáját ellenőrizte, felügyelte, s hogy a megbízók megrendelései, kérései alapján a tervekben folyamatosan módosításokat is kellett eszközölni. Erre tekintettel nem lehet alapos a felperesnek az a védekezése, mely szerint az elkészült már nem módosítható terveket az alperes rendelkezésére bocsátotta. A felperes továbbá a munkáltatónak a feloldásra vonatkozó utasítását a fent kifejtettek alapján az Mt. 104. § (2) (3) bekezdésekben foglalt feltételek hiányában tagadta meg, mellyel szintén kötelezettségszegést követett el. Önmagában az, hogy az alperesnek nem volt szabályzata a tervek tárolására a felperes magatartását nem menti. Az alperes nem a tervek szabálytalan tárolását rótta fel a felperesnek, hanem azt, hogy a felperes a megrendelők által megbízott alperesi gazdasági társaság részére megakadályozta, hogy a folyamatban lévő, az alperes által elkészíteni vállalt tervekhez hozzáférjen. Annak sem volt jelentősége, hogy a felperes munkaköri leírása nem tartalmaz rendelkezést a tervek rendelkezésre bocsátásáról, tárolásának módjáról. A felperesnek erre vonatkozó külön munkaköri leírásbeli rendelkezés nélkül is kötelezettsége a munkáltató jogszerű utasításának teljesítése. Megjegyzi továbbá a bíróság, hogy a felperesnek az 1995. évi XXXIII. tv. 9. és 10. § -ban foglaltak alapján a tervek rendelkezésre bocsátása még az esetben is kötelezettsége lett volna, ha azok egyedi alkotásnak minősülnének. Minderre tekintettel a bíróság a keresetet - mint alaptalant - elutasította. A felperesi fellebbezés folytán indult másodfokú eljárás eredményeképp a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta.

Ahol a munkajogi jogutódlás nem volt megállapítható

 A felperes az I. rendű alperes alkalmazásában állt szakács munkakörben. A felperes a munkát a Stadion éttermében végezte. A Stadion és létesítményei a Magyar Állam tulajdonában, a Nemzeti Sporthivatal vagyonkezelésében álló sporttelep. Az ingatlan kezelését, működtetését a Gyermek Ifjúsági és Sportminisztériummal megkötött megállapodás alapján a Kht. végezte. 2003 januárjától 2004. március 22. napjáig a Stadion területén működő éttermet az I. rendű alperes üzemeltette. A Stadion fekvése szerint illetékes Polgármesteri Hivatal 2004. március 22. napján kelt határozatával az étteremre kiadott működési engedélyt visszavonta az I. r. alperestől. A határozat megállapította, hogy az engedélyezett meleg konyhás vendéglátó üzlet már nem üzemel. A Kht. 2005. február 7. napján megállapodást kötött a II. rendű alperessel a Stadion és annak létesítményei üzemeltetési feladatainak ellátására. A megállapodás szerint az üzemeltetéshez kapcsolódó használati jog kiterjedt a Stadion területén található étterem használatára is. A II. r. alperes a megállapodás megkötésével egyidejűleg vette át a tárgyi eszköz listát a Kht.-től, továbbá a megállapodás tárgyát képező létesítményben ugyanezen a napon tartottak bejárást, s rögzítették a közüzemi mérőórák állását. 2003. augusztus hónaptól a Stadion éttermében dolgozott felperes is. 2003. december 1. napján a felperes munkaviszonyát írásbeli intézkedés nélkül megszüntették, ezzel kapcsolatban írásban azt rögzítették, hogy a felperes kulcsfelvételi jogát megszüntetik.

A felperes munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt terjesztett elő keresetet az alperesekkel szemben. A keresetben előadta, hogy álláspontja szerint a II. rendű alperes az I. rendű alperes munkajogi jogutódja, tekintettel arra, hogy 2003 szeptemberétől a Stadion üzemeltetését a II.Ęrendű alperes folytatta. Hivatkozott arra is, hogy felette munkáltatói jogkört gyakorló vezető írásbeli intézkedés nélkül 2003. december 1. napján megszüntette a munkaviszonyát. Minderre tekintettel kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását, valamint szabadságmegváltását.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy munkajogi jogutódlás folytán a munkaviszony esetleges jogellenes megszüntetésének következményeit a jogutód II. rendű alperesnek kell viselnie. A II. rendű alperes vitatta, hogy az I. rendű alperes jogutódja lenne.

Az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereset alapos volt az alábbiak szerint.

 A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a II. rendű alperes nem volt az I. rendű alperes munkajogi jogutódja. A Kht.-val kötött megállapodás szerint az üzemeltetést a II. r. alperes jóval a I. r. alperes általi üzemeltetés megszűnését követően, 2005. februárban kezdte meg. A Kht. a bíróság megkeresésére adott tájékoztatásban sem rögzítette, hogy a 2005. februárt megelőző időpontban a II. r. alperes az éttermet üzemeltette volna. A Polgármesteri Hivatala igazolása is alátámasztotta, hogy a II.Ęrendű alperes nem kapott működési engedélyt az étterem üzemeltetésére. Az I. r. alperes továbbá nem igazolta azt sem, hogy az I. r. alperes, mint korábbi üzemeltető állapodott volna meg az étterem II. r. alperes részére történő átadásáról. Minderre tekintettel megállapítható volt, hogy a II. r. alperes az I. r. alperesnek nem munkáltatói jogutódja az étterem üzemeltetésének vonatkozásában. Annak, hogy esetlegesen a sportcsapat vezetését a II. rendű alperes átvette és milyen módon az I. rendű alperestől a munkajogi jogutódlás megítélése szempontjából nem volt jelentősége. A kihallgatott tanú, valamint a beszerzett iratok is azt támasztották alá, hogy az alperesek között legfeljebb sportszakmai jogutódlás jött létre, a II. rendű alperes az I. rendű alperes jogán indult a bajnokságon. A sporttörvény szerinti sportszakmai jogutódlás azonban a sportlétesítmény területén üzemelő vendéglátóipari egységben dolgozók tekintetében nem jelenti a munkajogi jogutódlás megvalósulását is egyben. A munkajogi jogutódlás fennálltát a Munka Törvénykönyvében rögzített feltételek alapján kell megítélni, mely szerint a fentiek alapján nem volt megállapítható, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes munkajogi jogutódjává vált. A bizonyítás anyaga alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyát is munkáltatója az I. r. alperes szüntette meg. A felperes az I. r. alperessel kötött írásba foglalt munkaszerződést, melyet 2003. decemberig nem szüntettek meg a felek. A Sportfólió Kht. tájékoztatása és az Önkormányzat működési engedélyt visszavonó határozata alapján pedig megállapítható volt, hogy 2003 decemberében az I. r. alperes üzemeltette a felperes munkavégzésének helyéül szolgáló éttermet. Ebben az időszakban az étteremnek más üzemeltetője nem volt. Ezt a tényt, valamint a per további adatait figyelembe véve azt is megállapította a bíróság, hogy a felperes vonatkozásában az I. r. alperes gyakorolta munkáltatói jogokat. A bizonyítékok összességének egybevetésével a bíróság megállapította, hogy a munkáltatói jogokat a felperes vonatkozásában az I. r. alperes gyakorolta. Az Mt. 87. §-ától eltérő munkaviszony megszüntetés tehát jogellenes, így a bíróság az I. r. alperest kötelezte annak jogkövetkezményei megfizetésére, a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig elutasította.

Az első fokú ítélet jogerőre emelkedett.